Közös történetünk

Bár a az első találkozásra külön – külön máshogy emlékszünk. Abban egyet értünk, hogy itt fehérváron egy szeptemberi , vagy októberi, de legkésöbb novemberi dátum lehetett.

Az, hogy ki, hogyan milyen véletleneknek köszönhetően került Székesfehérvárra, az is egy külön külön bekezdést megérne. De nem most, kanyarodjunk hát vissza az eredeti témához.

Ismerkedésük kora hajnalán még nem vettük annyira komolyan egymást. Inkább csak barátkozás, ismerkedés volt ( egy ismerős a 4.-ik, / 6.-dik emeletről). Ezután ahogy teletek múltak a hónapok egyre több beszélgetés több közös program kerekedett ki. Aztán egyszer csak Sanyi átköltözött egy másik kollégiumba. A helyzet pedig úgy hozta hogy egy kis idő elteltével Zsuzsinak is sikerült követne Őt.

A főiskola 1 – 1,5 tanévét hivatalosan külön, de valójában 2-en töltötték. Lényegében 3-an, 4-en, 5-en laktak 2 szobában.

Aztán történt egy kollégiumi névadó ünnepség amelyre mindkét fél hivatalból meghívást kapott. Itt még barátként találkoztak, de estére már Sanyi barátnőként mutatta be mindenkinek Zsuzsit.

Szóval ha valaki kíváncsi, hogy mi is ez a dátum, annak bizony ott kell lennie az esküvőn egészen a menyecske táncig mert akkor derül ki ez az információ.

Közös történetükben tovább haladva, kapcsulatuk igazi próbája az volt amikor Zsuzsi-t Szegedre vették fel.

Így kapcsolatuk elég nagy próba alá került, mind időben mind pedig távolságban is.  Az ezt követő pár év a tanulásról, és az utazásról szólt, hol Zsuzsi jött Sanyi-hoz Fehérvárra, Dömsödre, vagy Pestre, hol pedig Sanyi ment le Szegedre, Makóra.

Így ment ez egy pár évig míg mindaketten tanultak, sőt tovább is…

A történetben visszakanyarodva Sanyi csak visszakerült Székesfehérvárra de már dolgozni. Éppen akkoriban indult egy cég és kerestek még embert főleg iroda vezetésre. Na gondolta Sanyi, majd jól ide csábítom a Zsuzsit, a gondolatot tett is követte és egy kevésbé havas de hideg januári napon leutazott fehér paripán egészen Makóig. Ott összepakoltak és meg sem álltak ama bizonyos Körte utcáig. Ahol bizony Zsuzsi-t 3 további albérlő és félig meddig munkatársa várta.

Ekkor megint furcsa helyzet állt elő mert, az eddig több száz kilóméteres távolság egy karnyújtásnyira rövidült le, a napi 1 – 2 telefonbeszélgetésen való 24 órás együttlétté változott, immár egy cégnél egy helyen dolgoztak. Egészen jó volt ez a helyzet azt leszámítva, hogy szinte folyamatosan dolgoztak. De mégsem tudtak elöre haladni.

Egyszer aztán gondoltak egyet szép és jó dolog ez a közösködés de kinőttünk már a kollégiumból, így lépni kellett hogy csak kettecskén legyenek. Így lakótársak maradak, Sanyi és Zsuzsi megint egy januári napon át is költöztek egy lakásba ketten.

Az együttélés már megy mondták itt stabilak vagyunk mi lenne ha pénzt is keresnénk. Váltottak céget, egy – kettőt, smár el is repült felettük az idő…

Éltek már együtt sok -sok hallgatóval, laktak már külön, összebútoroztak sokad magukkat eldegéltek kettecskén és ideje lenne hát kapcsolatukat hivatalos szintre is emelni…

… Egyszer eljött egy szép nyári nap mikor “Nézzük meg bicóval a levendula fesztivált” jelszóval Sanyi és Zsuzsi túrázni indultak. Mivel a cél az volt, hogy egy jó nagy kört csináljanak kerékpárral a Balaton körül így vonattal mentek le. Végül is lezötykölödtek a Balaton partra, megkezdjék a túrázásukat. Több kissebb pihenő után megérkeztek Tihanyba, megálltak hosszabb pihenőre.

Ott volt án nagy csodálkozás, amikor Sanyi feltett egy kérdést, és felhúzta – legalább is próbálta Zsuzsi újjára varázsolni a köves csodát. (A méret vételezése is megérne egy külön fejezetet, hogyan kell titokban levenni a párunk méretét). A túrát viszont be kellett fejezni, aznap akármekkora táv is lett volna még az út további részében Zsuzsi egyfolytában csak mosolyogni tudott.

Hazatérésük után egyből felmerült hogyan kezdjünk neki ennek a nagy utazásnak. Eljött az ideje annak, hogy kapcsolatukat papírral is hivatalosan törvényesítsék.

Az előkészületektől kezdve az esküvő időpontjáig érdemes végigolvasni a bejegyzéseket.